A falvizesedés elleni védekezés problémái
(Kövesi László)

A sóterhelés, mint speciális ok

A műemlékvédelem akut problémája a vizes faIak tartósan épen maradó helyreá1lítása. De egyre több nem régen felújított műemlék újból elvizesedő falai jelzik, hogy korántsem eredményes a védekezés. Noha a jelenség ma még nem általános, ám növekvő tendenciát mutat. Több, mint 100 épület szakvéleményében 2500 fal mintavétel laboratóriumi vizsgálatának értékelése szolgál.
A. Károkozás általános jelenségei: A kellő szabályozás hiánya a kár okok széles körű ismeretének hiányához vezet! A problémát leegyszerűsítik a járda befelé lejtésére, az esővíz csatornák hibáira, a talajvíz magas szintjére. E prekoncepció alapján kézenfekvő, hogy a fenti kár okok megszüntetése után kézi nedvességmérővel jelölt magasságig a vakolatot leverik a falakról, több hónapi „szárítás” után újravakolják lég- pórusos vakolattal. Majd az épületet -ha lehetséges -körbeásva szárító árokba kavics töltést készítenek.
Az eredmény: az épületek nedvesedése nem csökken. Vagy a vakolat felett jelenik meg magasan a víz, vagy áthatol a vakolaton és nedvesíti azt!
A ref1ex érthető! A probléma több évtizedes kezelése során oly sok „aktuális” megoldás ígérete után néhány évvel kiderült, egyik megoldás sem tartós. Akkor marad a minden mindegy elv e a1apján a fenti legegyszerűbb megoldás.
Mindez igen logikus lenne, ha csak víz lenne a falban. Igen, ám a legtöbb nedvességet okozó kapilláris víz oldott állapotú sókat is szállít, melyek közül főleg a higroszkópos jellegűek igen veszélyesek.
Így tudni kell, hogy a -szulfát-ionos sók a talaj természetes ásványi anyagából, a levegőszennyezésből, a téglák túlégetéséből
– nitrát-ionos sók a szerves anyagok bomlásából, vagy más szennyvizekből;
– klorid-ionos sók a mosószerek maradványaiból az utak jégmentesítéséből visszamaradó anyagokból keletkeznek.
Tapasztalatom szerint a falban -a kipárolgási zónában -feldúsuló sók okozzák a nedvesedés zömét.
Szűk szakmai körökben már egyre nyilvánvalóbb, hogy gyorsuló folyamattal az épületek -így a műemlékek is mind erősebb sóterhelésnek vannak kitéve.
Ugyanakkor műemlékes szakemberek sokszor nem értik, hogy a több száz évig kielégítő állapotú épületek miért romlanak le igen gyorsan az utóbbi időben.
Ez elsősorban az urbanizáció következménye! Hiszen a városiasodással megnő az egyes települések szennyvíztermelése.
A települések vezetékes ivóvíz ellátása új
mennyiségi dimenziót jelent a vízfogyasztásban – így a szennyvíz terrnelésében is – melyet nem követett a szennyvízelvezetés!
A század elején-közepén kiépített csatornahálózat ma már nem felel meg a vízmegtartó elvárásoknak. Ezeket sürgősen ki kell váltani, mert a szennyvizet a házak falához vezetik.
Kisebb településen a helyi hatóságok által előírt zárt szennyvíz tározók helyett épített szikkasztók tömege erősen szennyezi a környezetüket.
Az utóbbi években tapasztalt jelentős csapadékvizek -a magas talajvízzel érintkezve egyes vidékeken összemosták a még meglévő árnyék- székek, szemét- és trágya tárolók szerves anyagát. Így egy-egy nagyobb település felszín alatti talaja elszennyeződött.
A belterületi járdák, utak téli jégmentesítésére olvasztó sót szórnak ki, arniből elkerülhetetlenül jut a falba is.
E szennyvíz-szennyezés hatására a talajban feldúsulnak a nitrátos, kloridos szennyezések.
Ez a magyarázata az utóbbi időben gyorsan tönkremenő vakolatoknak!
Fentiekből is látható, hogy egy megállíthatatlan folyamatról van szá, melyet legfeljebb mérsékelni lehet, megszüntetni nem. Viszont figyelmen kívül sem 1 ehet hagyni, mert a műemlékek állapota rohamosan romlani fog!
B. Károkozás észlelése, felderítése, bemutatása:
Kiindulási alapként el kell fogadjuk az MI- 04-320/92 Irányelv, és az osztrák ONORM B 3355-1 előírásait.
A károkozás észlelés, felderítés három szintjét határozzuk meg:
a. Szemrevételezéskor a látvány alapján kapunk inforrnációt. Ez csak előzetes vélemény kialakítására alkalmas.
b. Helyszíni vizsgálatok: -felületi nedvességmérés,
-helyszíni sóvizsgálat. Csak tájékoztató jellegű eredményt ad. Továbbá a laboratóriumi eredmények besűrítésére alkalmas.
c. Laboratóriumi vizsgálatok: Csak ezek teljes értékűek!
Fontos a falak – nedvességtelítettsége, összes sótartalma, só összetétele.
Telítettség esetén mindig az adott falazó anyagra vonatkozó értéket kell meghatározni.
Az összes sótartalom a teljes szennyezettséget mutatja be, mely szerint erősen sószennyezett a fal, ha a só szennyezettség meghaladja az 1,5 %-ot. Só összetételnél fontos, hogy mely anionok a dominánsak. Az ÖNORM szerint kritikus, és be kell avatkozni, ha a klorid-ionok 0,10 %, a nitrátok 0,15, a szulfátok 0,25 %-os értéket meghaladják.
Különösen veszélyes, ha a fenti ionok közül a nitrát, és/vagy a klorid-ionok részaránya meghaladja az 50 %-t.
Az igaz, hogy a folyamatosan oldott állapotban maradó sók nem okoznak kárt a falban. De a legcsekélyebb száradási folyamat is beindítja a sók roncsoló hatását! Így a folyamatot elkerülhetetlennek kell tekinteni!
Javaslom, hogy kiemelt műemlékek esetében teljes körű laboratóriumi vizsgálattal alátámasztott komplett szakvélemény készüljön!
A helyi érdekeltségű műemlékek esetében csak kevesebb, laboratóriumi vizsgálattal készített faldiagnosztikára van szükség.
A lovasberényi Cziráki-kastély udvari kiugró rizalit éle például valamikor ép kövekkel volt kirakva. Ma a mögötte 60 cm-re visszaugró mélyedésben látható az esővíz levezető csatorna!! (l.kép) Itt a sótartalom 7 % feletti volt!! Ez a só mállasztotta szét a köveket és a téglát -miután évekig a falazat nyersen maradt!!
A veszélyeztetésben is kiemelkednek a 3-4 rn alatti falfestések, freskók és kőfaragványok!
Ezek az oldott sók kiszáradásakor fellépő térfogat növekedés feszítőereje miatt fellépő roncsolás következtében válnak majd le a falról, illetve kövek anyagát roncsolja!! (Piricse Református templorn; Nyírtura Református templom; Zirc Rk. plébánia templorn; Lovasberény kápolna)

Mi lenne a teendő?
1. Hatósági úton kell előírni a kiemelt műemlékek esetén a teljes körű szakvélemény készítését. Az alacsonyabb fokozatú műemlékek esetén ugyanezt javasolni kellene.
2. Az ismeretek további bővítése érdekében szakmai konferenciát kell szervezni – esetleg közösen az Épületszigetelők Magyarországi Szövetsége bevonásával!

Minden nap késlekedéssel újabb és újabb műemlék épület hullik át a szűrőn – és okozhat a műemlékekben pótolhatatlan károkat!