A minták eredményeinek elemzése:
| Nedvesség-telítettség: ÉMISZ 340:1999. szerint | ||
| száraz: | < 20m% | |
| nedves: | 20-40 m% | |
| közepesen nedves: | 40-60 m% | |
| erősen nedves: | 60-80 m% | |
| vizes: | > 80m% ezen belül | |
| telítetten vizes : > 90m% | ||
| Összes sótartalom: ÉMISZ 340:1999. szerint | ||
| sómentes: | < 0,1m% | |
| kissé sóterehlt: | 0,1-0,5 m% | |
| sóterhelt: | 0,5-1,5 m% | |
| erősen sóterhelt: | > 1,5 m% ezen belül: | |
| kiemelkedően sószennyezett: 2,5-4,0 m% | ||
| kiugróan sószennyezett: 4,0-6,0 m% | ||
| Anion vizsgálat: ÖNORM B 33-55-1. szerint: (Alapértelmezésként az itt meghatározott legmagasabb értékeket kell alkalmazni.) |
||
| szulfátok: | >0,25 m% | |
| nitrátok: | >0,15 m% | |
| kloridok: | >0,10 m% | |
A sók anionjainak vizsgálata során tapasztalt közepes, csak szulfát-ionos terhelés általában a földben lévő ásványok okozta terhelés. Ha magasabb értékkel terhel főleg a homlokzati falon – akkor az a levegőben az esővel keveredő füstgázok lecsapódásával szívódott a falba. Ha tisztán nitrát-ionos jellegű a minta, akkor az trágyából, vizeletből – általában is szerves anyag bomlásából ered. Ha tisztán klorid-ionos a terhelés – főként a szélső falaknál – akkor az a járó felületek téli jégmentesítő sózósából ered. Ha egyszerre főként nitrát és klorid terheli a falat, akkor az szennyvíz jelenlétére utal. Ám városok belterületein lehetséges a kutyák vizelete és az ellenük kiszórt fertőtlenítő klórmész együttes hatása is. Laboratóriumi vizsgálattal azt is meg lehet állapítani, hogy a szennyvíz friss keletű, vagy régi.
E károsító vegyületek a földben egyébként akár évszázadok óta jelen lehetnek, és így fokozatosan, állandóan szívódnak fel a falakba.
