Mi a faldiagnosztika?
A faldiagnosztika az egymásra épülő vizsgálatok sorozata, amely a falszerkezetek komplex vizsgálatát foglalja magába. A faldiagnosztika során kimutatható a falak nedvességtartalma, a sókoncentráció, illetve egyéb fizikai és kémiai tulajdonságok. A faldiagnosztika során kapott eredmények segítségével következtethetünk a meghibásodások okaira. Az okok ismeretében pedig lehetőség van az épület állapotához megfelelő szigetelési mód és a hozzá kapcsolódó kiegészítő feladatok kiválasztására. De miért fontos ez?
Nos azért, mert nagyon sok régi épület – és ezek között szép számmal beszélhetünk műemlék épületekről, templomokról – vízszigetelés nélkül épült. Ez azt jelenti, hogy ezek felújítása hozzáértést és megfelelő speciális anyag alkalmazását igényli. Ahhoz, hogy ilyen esetekben a megfelelő eredményt érhessük el, a faldiagnosztika, mint első lépés a kulcs.
Milyen vizsgálati módszereket használ a faldiagnosztika?
A faldiagnosztika elvégzése több módszerrel is történhet. Ahhoz, hogy melyik módszer a legmegfelelőbb, azt különböző tényezők befolyásolják. A következőkben pontokba szedve bemutatjuk ezeket a vizsgálati módszereket, illetve azt, hogy ezek milyen esetekben optimálisak.
- Szemrevételezés
Ez egy gyors vizsgálati módszer, általában a kevésbé jelentős épületek esetében alkalmazzuk. A faldiagnosztika ezen módszere során a helyszínen szemrevételezzük a falvizesedés helyeit, és annak kiterjedését. Megkeressük a látható nedvesedést okozó forrásokat, valamint megkeressük a korábbi szigetelések vagy egyéb, már elvégzett beavatkozások nyomait.
- Felületi nedvességmérés
A felületi nedvességmérés egy előzetes vizsgálat, amit rendszerint kiemelt jelentőségű épületeken végzünk. Ez segít abban, hogy kijelölhessük a mintavételi helyeket. Ennek a módszernek a segítségével megismerhető a felületen koncentrálódó nedvesség helye, mértéke. Ebből következtetni lehet akár a higroszkópos sók által felvett felületi nedvességre, akár a felületen kondenzálódott vízre.
- Helyszíni nedvesség és sóvizsgálat
Ez a faldiagnosztikai módszer a kevésbé jelentős épületek vizsgálata. A helyszíni nedvesség és sóvizsgálat általában a tényleges értékekhez képest közelítő eredményt mutat, inkább tendenciát jelez. Alkalmazása a gyakorlatban még elfogadott. Mivel ez nem teljes értékű vizsgálat, így óvatosan kell kezelni az eredményeket, mert hibás következtetésre lehet számítani, ha a megkapott eredményt teljes értékű vizsgálati eredménynek tüntetik fel. Bővebb információkat találhatnak a faldiagnosztika ezen típusáról a szakcikkeinkben.
- Laboratóriumi vizsgálatok
Jelentős épületek teljes értékű vizsgálata. A vizsgálat során ellenőrzésre kerül a nedvességtartalom, a nedvesség-telítettség, a pH-érték, az összes sótartalom, valamint részletes anion-vizsgálat (szulfát, nitrát, klorid) Ezek az eredmények utalhatnak a vízfelvételre nem képes kemény kövek jelenlétére, korábbi szigetelések meglétére, állapotára. Továbbá jelezhetik az épület korábbi funkcionális használatából eredő szennyeződéseket. Sőt akár az építést megelőző korokban történt szennyezések feltételezett okait is. Ennek a vizsgálatnak a részleteiről is találhatnak bővebb információt a szakcikkeink között.
- Röntgen-difrakciós vizsgálat
Ez a kiemelt fontosságú épületek értékes részleteinek jellemző mintavizsgálata teljes vegyületre. A röntgen-difrakciós vizsgálat során a mintában előforduló vegyületek jelenlétét vizsgáljuk. A nagyon érzékeny vakolat és falfestés környezetében javasolt a vizsgálat. Ezzel a vizsgálattal teljes bizonyossággal lehet megállapítani a jelenlévő vegyületeket. Ezek pedig egyértelműen utalnak a tényleges károsítás múltbéli és várható vegyi folyamataira. Ezeket jelentős költségük miatt csak egyes, kiemelt épületek lokálisan korlátozott helyein kell vizsgálni.
Összegezve végül: a faldiagnosztika célja a minél részletesebb, optimális információ megszerzése az épület falszerkezetének nedvesség- és sóállapotáról. Törekedni kell a lehető legalkalmasabb védelmi rendszer ajánlására – akár épületen belüli elhatárolással is. A vizsgálati módszerek esetében pedig fontos kiemelni, hogy azok általában egymásra épülhetnek.