Penészes, gombás falak:
A belső hideg falakon (falrészeken) lecsapódó nedvesség, a szellőztetés elmaradása egy idő után megfelelő táptalaja lesz a penészgombáknak. Általában a függőleges és vízszintes falsarkok, ill. födémcsatlakozások vonalában jelenik meg a penészesedés. Ám szélsőséges esetben akár nagyobb falfelületek, vagy egész falak károsodhatnak. Tökéletes védelmet kizárólag az okok megszüntetése, a falak külső oldali hőszigetelése, majd a belső felületek szakszerű gombamentesítése biztosíthat.
Salétromosság:
Általában a falak felső zónáiban a kipárolgás helyén a kapillárisban közlekedő víz elhagyja a falazatot. Viszont a vele szállított sókat a legkülső rétegben – a vakolatban, majd később a falazatban is – hátrahagyja. E sók fokozatosan feldúsulnak a felületen, majd nagy része a kipárolgási felületen „kivirágzik. Ezt nevezik általában „salétromosságnak. Jellemzője – amennyiben tényleg az igen nagy nedvszívó képességű (higroszkópos) salétrom-só van jelen – hogy a levegőből is képes nedvességet felvenni. Ez esetben a vakolatból vett minta magasabb nedvességtartalmú, mint a falazat!! E sók a kiszáradás-elvizesedés igen sűrű ciklikus váltakozása során a száradáskor fellépő kristályosodási nyomás hatására először a vakolatot, majd egyre mélyebben a falazatot is szétmállasztják!! Ezért ilyen sók esetében elsőrendű feladat a kapilláris víznek – ezáltal a higroszkópos sóknak – a felülettől való visszaszorítása.
Esztétikai problémák:
Az elvizesedett falak, de különösen a lemálló vakolatú házak igen csúnya látványt nyújtanak. Belül elsősorban csak a benne lakók életvitelét nehezíti a folyton lepergő, ezáltal szemetelő felület. Ez a lakók rossz közérzetét rontja. Ám a homlokzatok vizesedése, a vakolatok mállása már közösségi problémákat is felvet. Adott esetben a turizmus visszafejlődését is előidézheti.
Egészségkárosodás:
A hideg, vizes falak közt, párás levegőjű helyiségben élő emberek testének hőleadása sokkal nagyobb, mint egy száraz helyiségben élőké. Ezáltal nagyobb a megfázásos megbetegedések lehetősége. Ennek sorozatos bekövetkezése kiválthat asztmatikus megbetegedést is.
Statikai problémák:
Az épületszerkezetet a falvizesedés két módon károsíthatja. A legtöbbször előforduló probléma a talaj közeli falszakaszok vízzel való telítettsége következtében esetleg előálló kifagyás lehetősége. A másik az épület funkciójából eredő higroszkópos jellegű nitrát-, vagy klorid-sók rendkívül jelentős feldúsulása. Lóistállók, magtárak, sótároló épületek esetében sokszor fordul elő, hogy egyes falszakaszok oly mértékben károsodnak a sók mállasztó hatásától, hogy lebontásuk elkerülhetetlen. Így jelentős anyagi kár éri az épületet.
Fagyérzékenység:
Az épületek alsó lábazati zónájában a felszívódó kapilláris víz a környezet indokolatlan túlvizesedése folytán – fal tövébe lecsurgó esővíz, esővíz kiköpő helytelen működése miatt az esővíz koncentráltan jut a fal egyes helyeire, befelé lejtő járda által a faltőbe vezetett víz – telített állapotba kerül. Ekkor a falazat anyaga a téli hónapokban akár naponta többször ismétlődő fagyási ciklus következtében igen jelentős kárt szenved. De hasonló kárt okozhat a nem fagyálló anyagú lábazati falba eredetileg, vagy utólag beépített vízhatlan lemezszigetelés alatt feltorlódó, és telítettséget okozó kapilláris víz is.
Fűtési problémák:
Könnyen belátható, hogy a vizes fallal határolt helyiségekben élők komfort-érzetét csakis a helyiségek „túlfűtésével lehet helyreállítani. Ám ez jelentős többletfűtési költséget jelent. Más szempontból káros, hogy az így megnövekedett fűtési energia-felhasználás a gazdaság egészére is hatással van. Nem beszélve a levegőbe kibocsátott felesleges füst- és hőterhelésről.
Értékcsökkenés:
A fent megjelölt problémák összességében jelentősen csökkentik az adott épület (lakás) használati, ezáltal forgalmi értékét is. Ez akkor lesz majd világos, ha az EU előírásainak megfelelően az épületekre is „törzskönyvet kell kiállítani.