A műemlék felújítás elméleti és gyakorlati kérdései – Tusnád-Nagybánya 2005.
Előadás vázlata:
Tények és tévhitek az utólagos falszigetelés gyakorlatában
Két éve Tusnádon, és tavaly Pécsett az ICOMOS konferencián is előadást tartottam e témakörben.
A probléma hármas tagolódását vizsgálva Tusnádon a falvizesedés, és sókárok felismerésére helyeztem a hangsúlyt. Pécsett e problémák feltárását, bemutatását célzó szakvélemény készítésének fontosságát emeltem ki.
A mostani előadásom célja a felvizesedett falak védelmi rendszereinek pontosabb megismerése. Ehhez azonban rövid áttekintés szükséges az előző két témában – beépítve a legújabb ismereteket is.
Az egyes épületek falain kialakuló károsodás mértéke, kiterjedtsége alapvetően függ:
- A falazatot körülvevő talaj szennyezettségétől.
- A falazat kapilláris rendszerétől.
- A falazat felső zónájában a kipárolgást segítő, vagy korlátozó mikroklíma állapotától.
A falak anyagát elsődlegesen károsító tényező a kapilláris vízzel szállított só!
Tapasztalatom szerint a probléma nem kellő mélységű ismerete miatt sokszor sablonos, téves gyakorlati intézkedések történtek az elmúlt időben. Az lehetetlen, hogy egyetlen védekezési szisztémát alkalmazzanak Magyarország egész területén – függetlenül attól, terheli-e a falat kiemelkedo sószennyezés, vagy sem; sík, vagy lejtős terepen épült az épület; az altalaj sziklás, vagy agyagos; az épület fás-erdős területen van, vagy egy település főterén; falazata igen tömör faragott kő, vagy kapilláris víz továbbítására kiválóan alkalmas tégla; beépítése szabadon álló, vagy sűrűn beépített sorházas; alápincézett, vagy sem….stb.
A mai műemlékvédelmi gyakorlat – kellően publikált összefoglaló alapmű hiányában – szubjektív egyéni tapasztalatokra épül. A korábban kipróbált több technológia – kellő ismeret hiányában – nem mindig megfelelő épületen került alkalmazásra. Az így leszűrt tapasztalat szerint egyetlen jó megoldás sincs. Ezért fordultak vissza a legegyszerűbb módszerhez: a vakolatot le kell verni, több hónapig (esetleg több évig) száradni hagyják a falakat, majd az épület körül drenázst építenek ki, és légpórusos vakolattal levakolják a falakat. Ez a gyakorlat teljesen figyelmen kívül hagyja a fent említetteket. Persze részletes vizsgálat nélkül ilyen módon helyreállított sok épület ma is igen jó állapotban van. Ám ezek tartóssága előre nem prognosztizálható, a helyreállítás biztonsága esetleges.
Előadásomban bemutatom azt a sokrétű elemző-vizsgálati módszert, amely alapján kiválasztjuk azt a védekezési rendszer(eke)t, amely(ek) biztosítják a konkrét épület minél hosszabb helyreállítási időtartamát.
Kövesi László
szigetelési szakérto
FALSZÁRÍTÓ KFT.
H-5000. Szolnok Tabán 72.