A fal vizesedése:
 
PROBLÉMA
MEGOLDÁS
 
Megoldás
  Módszerek

Légpórusos vakolások:

A légpórusos vakolatok fogalmi kategóriájába azokat a speciális vakolat anyagokat soroljuk, amelyeknek megszilárdult állapotukban 30%-nál nagyobb a porozitásuk. Ezt vizsgálja a vakolatot minősítő szervezet is.

Ez az önálló védekezési módszer az egyik legvitatottabb megoldás!

Igen sokan alkalmazzák egyedüli védekezési módszerként – tekintet nélkül a védendő épület alkalmazhatósági feltételeire.
Hazánkban jelenleg szabályozás nincs érvényben a vakolatok alkalmazását illetően. Így csak külföldi előírásokat, és a hazai gyakorlati tapasztalatokat vettük figyelembe. Sokan nem ismerve e vakolatok tulajdonságait – mindenféle sóvizsgálat nélkül – általános védelemként önállóan alkalmazzák bármilyen épület esetében. Ezért fordulhat elő, hogy a legjobb anyaggal, jó kivitelezői gyakorlattal rendelkező cégek által végzett helyreállítás akár rövid idő alatt is elvizesedhet, a vakolat lemállik.

-
-
Bp. Október 6. u. ÁB-pince felújítása 1995
-
Kecskemét Zeneiskola felújított oldalhomlokzat
-
-
-

Az osztrák ÖNORM B 3355-2 előírás e kategóriával egyáltalán nem foglalkozik. Kiegészítő módszerként az ÖMORM B 3355-3 előírás is csak nagyon röviden foglalkozik ezzel a módszerrel.
Ezzel szemben a német WTA 2-2-91 Javító vakolatrendszerek című kiadvány rendkívül alaposan elemezve – javasolja alkalmazását. Ugyanakkor megjegyzi a 3. fejezetben: „..A falazat „nedvességmentesítése” egyedül WTA javító vakolatokkal nem lehetséges…”

A légpórusos vakolatok célja:
A vakolt felületek tartósan szárazon tartása, a nedvesség és így a sók vakolatba jutásának megakadályozása. Ezáltal élettartamának növelése. Erre sok jó példa is akad.

-
-
Pécs Ferences u. Részlet
Szigetvár dzsámi felújított homlokzat


A légpórusos vakolatok működési elve:
A falban lévő nedvesség kipárolgás növelése, a kipárolgási sík visszahúzása a vakolat külső síkjából a falazat és a vakolat határának síkjába.

Jelen esetben a német WTA 2-2-91. előírásainak megfelelő, vagy attól eltérő tulajdonságuk alapján értékeltük a vakolatokat.

1. WTA előírásait kielégítő javítóvakolatok:
Közös jellemzőik a következők:

  • Gyári szárazhabarcs készítésűek legyenek. Ezek előnye a folyamatos és egyenletes jó minőség biztosítása. Ezekhez a helyszínen csak vizet kell keverni. Ebben a rendszerben;
    o fröcskölt alapvakolat készül < 50%-át fedve a vakolandó felületnek, mely vakolóanyag só-álló, és nedvszívó legyen;
    o WTA alapvakolat feladata felületkiegyenlítés, és korlátozott mértékű sótárolás, mely vakolóanyag szintén nedvszívó kell legyen; (vízbehatolás:>5mm/óra), porozitása >45%, 1-2 cm vastagságban;
    o WTA javító vakolat viszont víztaszító kell legyen azért, hogy e vakolatba a nedvesség már csak párolgással juthasson be (vízbehatolás: < 5mm/óra), porozitása >40% legyen;
  • A vakolóanyag kötőanyaga túlnyomórészt hidraulikus legyen.
  • Fagyállóak, így lábazati vakolatként is alkalmazhatók.

2. Általános légpórusos vakolatok:
E felújító vakolóanyagok a fenti WTA-előírásokat nem minden pontjában elégítik ki, úgymint:

  • Gyári kiszerelésű vakolatok amelyek vagy nem érik el a 40% porozitást, vagy nem hidraulikus kötésűek .
  • Pórusképző szerrel készített habarcsok. Ezek alkotó-részei a helyszínen keverendők össze: cement és/vagy mész, mosott folyami homok, víz és a légpórust képző szer. Ekkor igen fontos az adalékszerre vonatkozó gyártói előírások betartása – főleg a homok anyagára, és az egyes alkotórészek arányára. Általában is rögzíthető, hogy az alkalmazott homok mindig nagy szemű (0-4 mm-es, esetleg simító vakolatként 0-2mm-es), és kellően tiszta, mosott legyen. E habarcsoknál is előnyös, ha rétegeik tulajdonságában követik a WTA előírásait.

3. Különleges légpórusos vakolatok:
Ezek vagy anyag-összetételük következtében, vagy az általuk létrejövő kész vakolat tulajdonsága miatt különlegesek.

  • Ide sorolhatók azok a vakolatok, amelyek porozitása meghaladja a 65%-ot. Ezek jelentősége a fokozott sótároló képességükben van. Ám azt is látni kell, hogy szigetelés nélkül a nagy porozitás következtében megnövekedett nedvesség-áramlás több sót is hoz fel a földből, azaz aktív szigetelés nélkül az élettartama nem biztos, hogy arányban áll a nagyobb porozitás sótároló kapacitásával.
  • Áldozati vakolatként alkalmazzák azokat a vakolatokat, amelyek felhordásakor kifejezett szándék az aktív szigetelést követően falban maradt sók „begyűjtése”. Ezen vakolatok tönkremenetele – azaz sóval történő telítődése – után azokat levésik, a helyszínről azonnal eltávolítják, majd felhordják a végleges vakolatot.

4. Kiegészítő eljárások:
Ezek az anyagok a légpórusos vakolatok védelmét, azaz élettartamának növelését célozzák.

  • Sóközömbösítő vegyi eljárások. Ezen vegyi anyagokkal a falba felszívódó nedvességgel felhúzódott oldaható sók káros hatását kívánják megakadályozni. A sók oldott állapotból kristályos állapotba való átalakulásakor különböző mértékben térfogatuk megnő. Ezzel károsítják a festés és a vakolat kötőanyagát. Ennek következménye a felületek hámlása. Ezen eljárások során a felületre felhordott vegyi anyagok az oldott állapotban lévő sóvegyületet mindenkorra oldhatatlanná alakítják át. Ezzel megszüntethető a ciklikus halmazállapot változás. Korlátja e módszernek, hogy a beszívódás mértéke néhány mm lehet. Így a hatósáv mögött a sóoldat tovább tud haladni, és a kezelt felületet megkerülve más helyen károsít. Hátránya e módszernek, hogy kizárólag a kevésbé veszélyesnek tartott szulfát-vegyületekre van hatással. A veszélyesebb higroszkópos nitrát- és klorid-vegyületekre hatástalan. Ezek a vegyületek a kezelt felületen továbbra is károsítani képesek! További hátránya, hogy e vegyi anyagok mérgezőek. (Fluátok)
  • Nedvességtorló felületkezelések. Ezek az anyagok beszívódnak a falazat kapillárisaiba, és hidrofóbbá teszik azokat. Célja a falban lévő nedvességnek a felületek irányába történő mozgás korlátozása. Ezzel elérhető, hogy a nedvesség nem szállítja ki a felületre a falban lévő sókat. Így mérsékelhető a vakolat károsodása. Korlátja e módszernek, hogy aktív falszigetelés hiányában a kapilláris nedvesség ugyan a kezelt felületre nem tud kihatolni, ám idővel tovább haladva felfelé megkerüli azt – és feljebb fog károsítani.

Abban az esetben, ha egyes falfelületeken különösen védett vakolatok, vagy falfestések vannak, e felületek körül a légpórusos vakolás alkalmazása kifejezetten kerülendő!!

Összegezve rögzíthető, hogy a légpórusos vakolatok önálló védekezésként időben erősen korlátozva alkalmazhatók!

Valamilyen aktív védelmi módszerrel együtt alkalmazva viszont a legtöbb esetben kiváló megoldást biztosít.

 

 
   
www.falszarito.hu