A fal vizesedése:
 
PROBLÉMA
MEGOLDÁS
 
Megoldás
  Faldiagnosztika

A minták eredményeinek elemzése:

Nedvesség-telítettség: ÉMISZ 340:1999. szerint
  száraz: < 20m%
  nedves: 20-40 m%
  közepesen nedves: 40-60 m%
  erősen nedves: 60-80 m%
  vizes: > 80m% ezen belül
    telítetten vizes : > 90m%
Összes sótartalom: ÉMISZ 340:1999. szerint
  sómentes: < 0,1m%
  kissé sóterehlt: 0,1-0,5 m%
  sóterhelt: 0,5-1,5 m%
  erősen sóterhelt: > 1,5 m% ezen belül:
    kiemelkedően sószennyezett: 2,5-4,0 m%
    kiugróan sószennyezett: 4,0-6,0 m%
Anion vizsgálat: ÖNORM B 33-55-1. szerint:
(Alapértelmezésként az itt meghatározott legmagasabb értékeket kell alkalmazni.)
  szulfátok: >0,25 m%
  nitrátok: >0,15 m%
  kloridok: >0,10 m%

A sók anionjainak vizsgálata során tapasztalt közepes, csak szulfát-ionos terhelés általában a földben lévő ásványok okozta terhelés. Ha magasabb értékkel terhel főleg a homlokzati falon – akkor az a levegőben az esővel keveredő füstgázok lecsapódásával szívódott a falba. Ha tisztán nitrát-ionos jellegű a minta, akkor az trágyából, vizeletből – általában is szerves anyag bomlásából ered. Ha tisztán klorid-ionos a terhelés – főként a szélső falaknál – akkor az a járó felületek téli jégmentesítő sózósából ered. Ha egyszerre főként nitrát és klorid terheli a falat, akkor az szennyvíz jelenlétére utal. Ám városok belterületein lehetséges a kutyák vizelete és az ellenük kiszórt fertőtlenítő klórmész együttes hatása is. Laboratóriumi vizsgálattal azt is meg lehet állapítani, hogy a szennyvíz friss keletű, vagy régi.
E károsító vegyületek a földben egyébként akár évszázadok óta jelen lehetnek, és így fokozatosan, állandóan szívódnak fel a falakba.

Mintahelyek összegző értékelése

 

 
   
www.falszarito.hu